Nos, igen, úgy tűnik, jobban érteni kellene a külpolitikához, és a külpolitika rejtett dimenzióihoz, ha már ilyen címmel blogot indítok. Igazából az volna a cél csak, hogy minél többen jelezzük, nem kérünk a nem-EU-s létből.
Szóval egy kicsit leegyszerűsítettem, hogy az USA és EU akkor elengedett minket előző posztomban. Ennél jóval bonyolultabb huzavona zajlik.
Az bizonyosnak látszik, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban is tovább folyik ez a sorsdöntőnek látszó diplomáciai-gazdasági huzavona.
Kicsi ország vagyunk, nem megy egyedül, de személy szerint tőlem nagyon távol áll az orosz modell, és az orosz gyám következményeit sem kívánom a gyerekeimnek, ami felé pedig évek óta tendálunk. A lenti elemzés egyik kulcsmomentuma, hogy ez az elköteleződés már olyan előrehaladott, hogy csak súlyos áldozatok árán lehet kihátrálni.
De ezt meg kell tenni...
http://index.hu/velemeny/2014/10/25/mi_lesz_most_magyarorszaggal/
"A további botrányt és esetleges bukás lehetőségét elkerülendő, a kormányfő enged a washingtoni nyomásnak a hatalom megtartása érdekében: látványosan elhatárolódik Oroszországtól néhány akció keretében, illetve összebarátkozik az IMF-fel és társaival hosszútávon."
"Az orosz reakció sem késlekedik erre: mivel látják, hogy Washington tudott nagyobbat húzni a magyarokat szorító satun, így a geopolitikailag elveszett rovatba húzzák be Budapestet, cserébe viszont minden pénzt megpróbálnak kisajtolni az elveszett lehetőségekből, hasonlóan Ukrajnához. A felmondott paksi szerződés ebben egy dolog, a gázáremelés pedig a másik – ez utóbbi a jövőre lejáró szerződéssel különösen erős kártya most Moszkva kezében."
A jelenlegi vezetéstől az első pontot akkor tudom elképzelni, ha nem tehetnek mást a hatalom megtartásának érdekében, illetve ebből a célból ez marad a legjobb forgatókönyvük. Ehhez egy kicsit mi is hozzátehetünk mindannyian, ha jelezzük, nem kérünk tovább abból, hogy az országot megfordíthatatlan módon kiárusítsák, nem is tulajdonképpen Oroszországnak, hanem Putyin formálódó autoriter rendszerének.
